VisegradEasternPartnershipLiteraryAward



ukrajinske logo

Ukrán irodalom

1991-től fokozatosan megszűntek létezni az addig érvényben levő szocialista realizmus szűk, ideológiailag meghatározott keretei által határolt dogmatikus sémák és helyüket új műfajok és irodalmi irányzatok, a valóság megjelenítésének új esztétikai módszerei vették át. Mindezen folyamatoknak a hátterét a posztkoloniális szindróma és annak leküzdésének bonyolult szociális, politikai összefüggései, az írók egyéni alkotói szabadságának megerősödése szolgáltatta, valamint az, hogy az írók tudatosították azt, hogy írói énjük része az ukrán népnek és annak újonnan formálódó kultúrájának. Ma az ukrán irodalmi folyamatok egyik leglényegesebb jellemvonása a civilizációs és kulturális orientáció megváltozása – a korábban uralkodó orosz irodalmi hatás visszaszorulóban van a nyugati irodalom térnyerése következtében. Megjelent az olvasó egy új típusa, akinek már nem felel meg sem a szocialista realizmus stilisztikája vagy a szűken vett népi-nemzeti irányvonal, és emellett az internetnek is egyre erősebb hatással van az irodalmi folyamatokra. A kortárs ukrán irodalmat a hosszú prózai formákhoz való visszatérés, az extrém posztmodern elhagyása és az irodalmi és kulturális folyamatok decentralizációja jellemzi (a hagyományos kulturális központok mellett újra megjelenik Ivano-Frankivsk, Harkiv vagy Luck). Jelentős a hosszú idő óta tabunak számító témákhoz való visszatérés, új nyelvi és stilisztikai metódusok keresése, a műfajok bővítése és az aktuális szociális problémák, valamint a történelmi emlékezet mély, széles reflexiója. Szembetűnő, hogy a mai összetett helyzetben folyamatosan növekszik a nyugatorientált, demokrata elköteleződés az ukrán írók többségének az esetében.



Taras Prokhasko (1968) Maria Matios (1959) Yury Andrukhovych (1960) Lina Kostenko (1930) Serhiy Zhadan (1974)














Responsible for content: VEaPLA

Copyright ©